EMA » térképek » Köztes-Európa »
100. Románia területi gyarapodása, 1775-1913
 
   
A török fennhatóság alatt álló román fejedelemségek (59a. térkép) sorsát meghatározza az orosz-török háborúk sora, illetve a Török Birodalom balkáni visszaszorulása. A kücsük-kajnardzsi béke (1774) már Oroszország túlsúlyát rögzíti, a fejedelemségeket a cár képviseli a Portánál (41. térkép). Ugyanakkor Moldva (59a. térkép) Ausztria javára elveszíti Bukovinát (1775), Oroszország javára Besszarábia kezén lévő nagyobb részét (1812). A háborúkban - melyek során a fejedelemségek rendszeresen orosz megszállás alá kerülnek - egyre több román katona vesz részt orosz oldalon (az 1806-12-esben egész havasalföldi pandúralakulatok).

A fanarióta korszak feszültségei az 1821-es felkelésben robbannak (50. térkép). Ezeket ugyan leverik, de az 1826-os akkermani orosz-török szerződés szerint a fejedelmeket már tanács (diván) választja a bojárok közül cári jóváhagyással. Az 1829-es drinápolyi békében Havasalföld visszakapja a Duna balparti erődjeit a hídfőállásokkal (miközben Oroszország megszerzi a folyó torkolatvidékét). A szultán hatalmát ettől kezdve az évi adó és a fejedelmek megerősítése jelzi. Az 1848-as havasalföldi megmozdulást (a cár felszólítására) török intervenció töri le. Az 1849-es balta-limáni orosz-török megállapodás visszavonja a fejedelemválasztás jogát.

A krimi háborúban (58. térkép) ismét hadműveleti területekké váló fejedelemségeket orosz (1853), illetve osztrák-török csapatok szállják meg (1854), az 1856-os párizsi béke pedig a nagyhatalmak kollektív védnöksége alá helyezve őket megszünteti orosz protektorátusukat (a megszerzett két dél-besszarábiai körzet révén Moldva tengeri kijárathoz jut). Az erősödő uniós törekvéseknek (már 1839-ben kísérlet történik Moldva, Havasalföld és Szerbia konföderációjára) az 1858-as párizsi konvenció felemás módon szabad utat enged, s 1858-1862 között a két fejedelemség egyesül (59. térkép). A 115,8 ezer km2-nyi Románia (3.300,7 ezer lakos) teljes függetlenségét az 1877-1878-as orosz-török háborút lezáró berlini kongresszus szentesíti (65. térkép). Ugyanekkor Oroszország visszaszerzi Dél-Besszarábiát, Romániához kerül viszont Észak-Dobrudzsa, amivel fennmarad, sőt szélesedik tengeri kijárata. A második Balkán-háborút (96. térkép) kihasználva megszerzi a dél-dobrudzsai négyszöget.

A konszolidáció nemcsak külső okok miatt megy nehezen: 1888-ban, majd 1907-ben nagy parasztfelkelések robbannak ki (utóbbit 150 ezres hadsereg veri le, 11 ezer áldozattal).


100a) A dobrudzsai határ

1 San Stefano, 1878

2 Berlin, 1878 (majd 1940, 1947)

3 London, 1913 május (és Neuilly, 1919)

4 Bukarest, 1918 május

Dobrudzsa felosztására először az 1877-1878-as orosz-török háborúval kerül sor (bővebben ld. 101. térkép).


 

 
 
  <<| előző térkép

99. Szerbia területi gyarapodása, 1804-1913

>>| következő térkép

101. Dobrudzsa felosztása, 1878-1947

 
 
 

KERESÉS

AZ ADATBÁZISRÓL

  :: a könyvről
  :: bibliográfia
  :: névmutató

MÁS ADATBÁZISOK

:: Köztes-Európa kronológia 1756-1997
:: Sebők László térképgyűjteménye
:: Helységnévváltozások Köztes-Európában
   

(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék