EMA » térképek » Köztes-Európa »
157. A litván nemzetállam az I. világháború után
 
   
A litván kormányzóságok 1915 őszén német megszállás alá kerülnek. A Litván Tanács (Taryba) 1917. dec. 24-én (11-én) kikiáltja az önálló Litvániát egy német-litván-kurföldi perszonálunió keretében, majd 1918. febr. 16-án a teljes szuverenitást. A németek 1918 decemberi kivonulása után bevonul a szovjet vörös hadsereg. Már 1918 novemberben kikiáltják a Litván tanácsköztársaságot, majd 1919. febr. 27-én a Litván és Belorusz Szovjet Szocialista Köztársaságot. Hosszas háborúskodás végén a tanácshatalmat az egyesült litván-lengyel-német csapatok 1919-1920 fordulójára verik le.

A lengyel hadjáratban résztvevő Litvánia júl. 12-én békét köt Szovjet-Oroszországgal, amely elismeri Litvánia függetlenségét, a lényegében az etnikai határoknak megfelelő határt és Litvánia jogát Vilniusra. Az okt. 7-i suwalki szerződésben a Litvániát elismerő Lengyelország is lemond Vilniusról, azonban Zeligowski lengyel tábornok 60 ezres serege okt. 9-én megszállva az antant által is Litvániának ígért Vilniust és környékét kikiáltja a "független" Közép-Litván Köztársaságot (160b. térkép). A vilnai ellentét miatt füstbemegy a Népszövetség terve egy Litvániának tengeri kijáratot biztosító lengyel-litván államszövetségre. Az 1919. jún. 28-i versailles-i békében szabad várossá nyilvánított Memel-vidékre (203. térkép) 1923 jan. 10-én litván csapatok vonulnak be, s a Népszövetség (1924. máj. 8.) Litvánia (52,8 ezer km2) autonóm részének ismeri el. Az 1921. márc. 21-i litván-lett szerződéssel Litvánia megkapja Polangen kikötőjét, elsősorban a Suséja folyónál lévő oknisti kiszögellés fejében (Oknist/Aknysta városával). Lengyel megszállás alatt marad a Suwalki kormányzóság déli és középső része, a Grodnói kormányzóság északi része Grodnóval, a Vilnói kormányzóság keleti szegélye és középső része Vilnával.


157a) Litvánia területi változása, 1772-1922

1 Litván Nagyhercegség, 1772

2 lengyel-litván államszövetség, 1772

3 vajdaságok, 1772

4 Litvánia, 1922

5 egyéb országhatár, 1922

6 elvesztett terület

7 nyert terület

A lengyel-litván reálunió (1569-1795) keretében fennálló Litván Nagyhercegség területén (289 ezer km2) a Kovnó-területi Ideiglenes Politikai Bizottság számításai szerint 1920-ban élő 9.800 ezer lakosból 49 % fehérorosz, 18 % lengyel, 15 % litván, 12 % zsidó, 6 %-a egyéb. A Kovnói Bizottság a régi Litván Nagyhercegség három nagy területe (litván, lengyel, belorusz) közül litvánnak tekinti (nagyjából az 1920 őszi Zeligowski-megoldásnak megfelelően) a Kovnói-Litvániát, azaz a Memeltől, illetve a tengerparttól az 1920 júliusi lengyel-litván demarkációs vonalig terjedő területet (47 ezer km2). Az itt élő 2 millió lakos 68,5 %-a litván, 14 %-a zsidó (4,5 % egyéb).


 

 
 
  <<| előző térkép

156. A lett nemzetállam az I. világháború után

>>| következő térkép

158. Német összeírás Litvániában, 1916

 
 
 

KERESÉS

AZ ADATBÁZISRÓL

  :: a könyvről
  :: bibliográfia
  :: névmutató

MÁS ADATBÁZISOK

:: Köztes-Európa kronológia 1756-1997
:: Sebők László térképgyűjteménye
:: Helységnévváltozások Köztes-Európában
   

(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék