EMA » térképek » Köztes-Európa »
176. Nagy-Karantánia a XI. sz. elején
 
   
A szlovén nacionalizmus etnikai és politikai hivatkozási alapja a középkori Karantánia.

A szlovének az első e területre érkező délszláv népként az i. sz. VI. sz. végétől telepszenek meg a Száva felső medencéjében és a mai Dél-Karintiában, beolvasztva az itt élő illíreket és trákokat. A X. sz. körül mintegy 70 ezer km2-es szlovén nyelvterület déli-délkeleti határa nagyjából megfelel a XX. századi szlovén-horvát etnikai határnak, nyugati határa a longobárd limestől a Dráva felső völgyén át a Traun jobbpartján húzódik a Dunáig, északi határa a Duna Linztől Bécsig, keleti pedig a Bécs-Szombathely vonal, majd a Zala völgye és a Balaton vidéke a Muráig.

A szlovének Samo fejedelem alatt (623-658) szerveződnek Karantánia (Carniola, Kraina) őrgrófsággá, amely 748-ban a Keleti Frank Birodalom vazallusa, illetve a Német-Római Birodalom része lesz, a későbbiekben mindenekelőtt a magyarok elleni védőbástyaként. A bajor függésben lévő Karantánia 976-ban hercegségként önállósul, megszerzi a Krainai (Hengistburg), Szávai (Cilli), Drávamenti (Marburg), Isztriai őrgrófságokat, sőt átmenetileg a Veronai őrgrófságot is az Adige völgyével bezáróan. Ez a Nagy-Karantánia csaknem az egész korabeli szlovén nyelvterületet átfogja.

A XI. századi nagyság után a szlovén etnikai területen is megtelepülő magyarok mellett elsősorban északi szomszédja, a Habsburgok által megszervezett Keleti őrgrófság (Ostmark/Ausztria) hódítja el területeit, s Karantánia a XIV. sz. végétől végleg Habsburg uralom alá kerül. A XV. századra a szlovén etnikai Karantánia mintegy 24 ezer km2-nyi területre szűkül: 10 ezer km2 kerül magyar, 36 ezer pedig német uralom alá. Utóbbi területen a XIV. sz. közepétől indul meg az erőteljes német kolonizáció (Gottschee/Kocevje) és germanizáció. A századok során visszaszoruló szlovén nyelvterület 1850 körül északon még mindig a Krka/Gurkáig (Karnburg/Krnszki Grad/Klagenfurt), illetve nyugaton az egykori longobárd limesig (Cividale/Cedad) terjed.

Az 1920-as karintiai népszavazásnál (129b. térkép) a jugoszlávok az 1850-es etnikai határt próbálják - sikertelenül - politikai határként érvényesíteni. A laibachi Szlovén Nemzeti Tanács 1918. okt. 17-i kiáltványában egész Karintiát követeli Klagenfurt/Celoveccel, a nagykarantán "szláv történelmi múltra", a földrajzi egységre és igazságos háborús kárpótlásra hivatkozva. A délszláv csapatok 1918 végi támadása és az 1919. jan. 14-i fegyverszünetet követő sikertelen grazi tárgyalások után májusban átmenetileg Klagenfurt/Celovecet is elfoglalják. Az osztrák békeszerződés értelmében a székhelyet kiürítve az Arnoldstein-Ferlach-Völkermarkt-Bleiburg vonalra vonulnak vissza. A jugoszláv megszállás alatt maradt déli A zóna népszavazásának (Rosegg és Bleiburg Jugoszlávia, Ferlach és Völkermarkt Ausztria mellett szavaz) összesített eredménye alapján a terület osztrák kézen marad.

Karintiában 1981-ben 14,7 ezer szlovén él (2,7 %).


 

 
 
  <<| előző térkép

175. Szlovének aránya Olaszországban, 1910 és 1981

>>| következő térkép

177. A fiumei ütközőállam terve, 1919-1920

 
 
 

KERESÉS

AZ ADATBÁZISRÓL

  :: a könyvről
  :: bibliográfia
  :: névmutató

MÁS ADATBÁZISOK

:: Köztes-Európa kronológia 1756-1997
:: Sebők László térképgyűjteménye
:: Helységnévváltozások Köztes-Európában
   

(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék