EMA » térképek » Köztes-Európa »
200. Csehszlovákia 1939 elején
 
   
Németország a Szudétavidék elfoglalása során 1938 novemberében néhány kompenzáció nélküli annexiót hajt végre (Krems, Domazlice külvárosai, Gewitsch ipari központja, gablonzi sáv Reichenbergtől délkeletre). Párhuzamosan apróbb szlovák-magyar területcserékre is sor kerül (Szlovákiához kerül Tardoskedd és Szántó, Magyarországhoz Kassa környéke).

A Reichenberg központú Szudétavidék (29,1 ezer km2, 3.408,0 ezer lakos) határát az etnikai választóvonal mentén jelölik ki, lényegében az 1918-as osztrák követelés vonalát követve (129a. térkép). Németországhoz kerül többek között Pozsony 1919-ben Magyarországtól elcsatolt külvárosa (Pozsonyújfalu/Engerau/Petrzalka), Nikolsburg/Mikulov, Asch/As, Znaim/Znaimo, Eger/Chleb, Marienbad/Marianske Lazné, Karlsbad/Karlovy Vary, Teplitz/Teplice, Leitmeritz/Litomerice, Reichenberg/Liberec, Gablonz/Jablonec, Tratenau/Trutenov, Mährisch Trubau, Troppau/Opava és a hultschini terület. A cseh etnikum legnyugatibb pontján Domazlice/Taus csehszlovák kézen marad, azonban a helység nyugati szélén már német területen halad a Karlsbadot Regensburggal összekötő országút. Ezzel fejeződik be tulajdonképpen az Osztrák-Magyar Monarchia feldarabolása, abban az értelemben, hogy most tűnnek el végleg a régi állam külső határai (kivétel a svájci határ, a Karni-Alpok rövid szakasza és a Lengyelországot a Szovjetuniótól elválasztó Zbrucz folyó).

Lengyelország megkapja a már megszállt Olsa-területet Oderberg/Bohuminnal (a kaschau/kassai vasútvonal fejállomása), a tescheni pályaudvart, a Jablunkovói hágótól délre szlovák területen található skalitei vasúti csomópontot (a Galícia és Szilézia közötti vasúti összeköttetés másodlagos biztosítására), Oravában egy kiegészítő területet, valamint a Spisben lévő, 1920-1924-ben már követelt javorinai körzetet (165. térkép). Tescheni Szilézia kis darabja (Friedek és Mistek) megmarad Csehszlovákiának.

Az 1938. nov. 2-i bécsi döntéssel Magyarország megkapja Szlovákia 10,6 ezer km2-nyi déli sávját (Komárom/Komarno/Komorn, Érsekújvár/Nové Zámky/Neuhaüsel, Léva/Levice, Losonc/Lucenec, Rimaszombat/Rimavska Sobota, Jolsva/Jelsava, Rozsnyó/Roznava/Rosenau, Kassa/Kosice/Kaschau) 867,0 ezer, valamint Kárpátalja 1,5 ezer km2-nyi délnyugati magyarlakta területét Ungvár/Uzshorod, Munkács/Mukacevo, Beregszász/Berehovo) 173,0 ezer lakossal. A magyar igény ellenére szlovák kézen marad Pozsony/Bratislava/Presburg, Nyitra/Nitra, illetve Nagyszőllös/Sevlus, valamint két német népességű terület (a Csallóköz csücske és a kisméretű mecenzefi/metzenseifeni körzet).

Az új határ pontosan a magyarok és szlovákok, illetve rutének között élesen kirajzolódó etnikai választóvonalat követi. Kivételt képez a szeszélyesen kanyargó nyugati vonal (a magyar Nyitra Szlovákiáé marad, míg a szlovák Érsekújvárt visszaadják Magyarországnak), a román határ melletti legkeletibb részeken pedig a Nagyszőllős és Técső közötti keskeny magyarlakta területet Csehszlovákia tartja meg.


 

 
 
  <<| előző térkép

199. Szilézia újrafelosztása, 1938-1945

>>| következő térkép

201. A megcsonkított Csehország, 1939

 
 
 

KERESÉS

AZ ADATBÁZISRÓL

  :: a könyvről
  :: bibliográfia
  :: névmutató

MÁS ADATBÁZISOK

:: Köztes-Európa kronológia 1756-1997
:: Sebők László térképgyűjteménye
:: Helységnévváltozások Köztes-Európában
   

(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék