EMA » térképek » Köztes-Európa » Köztes-Európa és a modern birodalmak (1926-1945)
206. A "litván sáv" problémája, 1939-1941
 
   
A Nyeman-könyök és Kelet-Poroszország határolta terület a lublini unióig Litvániához tartozik, 1795-től Új-Kelet-Poroszország, 1807-től a Varsói Nagyhercegség, 1815-től Orosz-Lengyelország része.

A 12,3 ezer km2-nyi, 52,3 %-os arányával egyetlen litván többségű Suwalki kormányzóság (1897) 582,8 ezer lakosából 5,2 % (30,5 ezer) német: a későbbi "litván sáv" gerincét adó Wylkowyszki járás 16,1 %-a (12,4 ezer), Wladislawów 10,5 %-a (7,2 ezer), Suwalki 7,9 %-a (7,3 ezer), Marijampole 5,4 %-a (6,2 ezer) protestáns (német). Az 1923-as litván népszámlálás szerint Wylkowyszki 12,5 %-a (10,0 ezer), Sakiai 4,2 %-a (2,9 ezer), Marijampole 3,4 %-a (3,4 ezer) német.

Az 1919. júl. 18-i demarkációs vonal (a későbbi Curzon-vonal Grodno fölötti leágazása a német határig) lényegében az etnikai vonalat követi, az 1920. júl. 12-i litván-szovjet béke határa Grodno alatt húzódik (157. térkép). Lengyelország 1920-ban a kettő közötti területet megszállja. A demarkációs vonal 1939-ig határként funkcionál.

Az 1939. aug. 23-i német-szovjet szerződés titkos záradékában az egész egykori Suwalki kormányzóság - Litvánia részeként, illetve délnyugati lengyel része (a két Curzon-vonal bezárta Suwalki-háromszög) Kelet-Poroszországhoz csatolva - német érdekszféra. Szeptember 28-ával Litvánia másfél lengyel vajdaság fejében szovjet érdekszféra lesz (204a. térkép), a Litvániához tartozó német kisebbségű (Wylkowyszki) Marijampoléi területet a Sesupé felső folyásáig azonban a litvánok megkérdezése nélkül Németország kapja. Ez a "litván sáv" nem várt gondot okoz a Szovjetuniónak, amikor a megszerzett területek litván részét Vilniusszal vissza kívánja adni Litvániának. Molotov 1939. okt. 3-i javaslata szerint ráveszik Litvániát, hogy a vilniusi terület visszaadásáért cserében mondjon le a "litván sávról" Németország javára. A német fél ezt elutasítja, a kérdés függőben, a sáv litván kézen marad.

Litvánia annektálásakor a Szovjetunió 1940. júl. 13-án ismét kezdeményezi a probléma rendezését. Augusztus 14-én két év alatt fizetendő 3,86 millió aranydollárt ajánl a "litván sáv" litván (azaz immár szovjet) kézen hagyásáért. Miután augusztus 20-án a Litvániát megszálló szovjet hadsereg bevonul erre a (német) területre is, Németország 13 millió aranydollárt kér. Végül az 1941. jan. 10-i Molotov-Schulenburg titkos jegyzőkönyv szerint a Szovjetunió 7,5 millió aranydollárt fizet (egynyolcadát színesfémben) három hónap alatt (a Barbarossa-terv 1940. dec. l8-án életbelép). A szovjet fél maradéktalanul eleget tesz fizetési kötelezettségének.

A marijampoléi "litván sáv" 1941-1944 között Ostland Reichskomissariáthoz tartozik (a Suwalki háromszög továbbra is Kelet-Poroszország része). A II. világháború után (lényegében a Curzon-vonalon futó 1938-as határt ismételve) a "litván sáv" Litvániához, a Suwalki háromszög Lengyelországhoz kerül (240. térkép).


 

 
 
  <<| előző térkép

205. Lengyelország felosztása, 1939

>>| következő térkép

207. A Sikorski-Benes konföderációs terv, 1942

 
 
 

KERESÉS

AZ ADATBÁZISRÓL

  :: a könyvről
  :: bibliográfia
  :: névmutató

MÁS ADATBÁZISOK

:: Köztes-Európa kronológia 1756-1997
:: Sebők László térképgyűjteménye
:: Helységnévváltozások Köztes-Európában
   

(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék