EMA » térképek » Köztes-Európa »
222. A kantonizált Erdély terve, 1940
 
   
A Romániával szembeni 1940 június végi szovjetorosz annexió nyomán kerül előtérbe Magyarország részéről Erdély kérdésének revíziója. A rendezőnek tekintett etnikai elv szerint azonban a probléma nem megoldható (78, 186. térkép). Az 1920-ban Romániához csatolt 103,1 ezer km2 területen (történeti Erdély, Máramaros, Körösvidék, Bánát) élő (1910) 5.257,5 ezer lakosból 53,8 % román, 31,6 % magyar, 10,7 % német (a történeti Erdély 15 megyéjének 2.678,4 ezer lakosából 55,0 % román, 34,3 % magyar, 8,7 % német). Egyetlen homogén megye Udvarhely, az is nemzetiségi (95,4 % magyar), etnikailag leghomogénabb a 16,7 ezer km2 területű Székelyföld (Udvarhely, Háromszék és Csík, valamint Maros-Torda megye délkeleti és Brassó keleti része), ahol a 664,5 ezer lakosból 78,9 % magyar, 18,0 % román, 1,9 % német (261. térkép). A románok dél-délnyugaton (Biharvidék, Maros, Szeben, Fogaras, Krassó-Szörény, Hunyad) és északkeleten (Szamosmente, Máramaros-Beszterce), a magyarok a román-magyar határ mentén és a Székelyföldön élnek (a németek Nagy-Küküllő és Temes megyében, valamint Nagyszeben, Brassó, Beszterce városok körzetében). Ráadásul a városok túlnyomó része magyar többségű.

Többféle megoldás felmerül: a megvalósult megosztás (a Székelyföld és Magyarország összekötése egy "magyar etnikai korridorral") mellett egy autonóm Erdély (Románia vagy Magyarország keretében), a Romániánál maradó Erdélyen belül székelyföldi autonómia, önálló Erdély állam nemzetiségi kantonokkal, népességcserével kombinált területi megoldás.

A térkép az önálló Erdély állam magyar részről kidolgozott két tervét ábrázolja. Eszerint Romániánál marad a Bánát, automatikusan Magyarországhoz kerül a tágan vett Arad megye (Marosmente). A maradék 79,2 ezer km2 területű és 3.973,0 ezer lakosú független államon belül (I.) hat nemzetiségi kantont hoznak létre: két magyart (Székelyföld, Nagyvárad-Zilah-Szatmárnémeti körzete a román-magyar határ mentén), két románt (északkeleten Beszterce-Máramaros, délnyugaton Belényes-Gyulafehérvár-Déva körzete), egy magyar-románt (Kolozsvár) és egy német-magyar-románt (Nagyszeben-Segesvár-Brassó). A nyolc kantonos alternatívában (II.) a lényeget tekintve egyfelől az északkeleti románból leválasztanak egy román-rutén kantont (Máramarossziget), másfelől a délnyugati román északi (Belényes) és a határmenti magyar déli részéből (Nagyvárad) kreálnak egy román-magyar kantont is.

Az 1940. aug. 16-24. közötti turnu-severini kétoldalú tárgyalásokon a román fél a népességcserével kombinált területmegosztás, a magyar a Maros-vonal ("földrajzi osztóvonal") menti megosztás mellett érvel. A kölcsönös elutasítás után - miközben Magyarország fegyveres nyomásra, Románia a határmenti "Carol-vonal" megerősítésére koncentrál - az augusztus 30-i bécsi német-olasz döntőbíráskodás megosztja a területet: Dél-Erdélyt román kézen hagyja, Észak-Erdélyt Magyarországnak adja (224. térkép).


 

 
 
  <<| előző térkép

221. Románia megcsonkítása, 1940-1941

>>| következő térkép

223. Bukovina felosztása, 1940

 
 
 

KERESÉS

AZ ADATBÁZISRÓL

  :: a könyvről
  :: bibliográfia
  :: névmutató

MÁS ADATBÁZISOK

:: Köztes-Európa kronológia 1756-1997
:: Sebők László térképgyűjteménye
:: Helységnévváltozások Köztes-Európában
   

(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék