EMA » térképek » Köztes-Európa » Köztes-Európa mint szovjet védőzóna (1945-1989)
261. A Székelyföld autonómiája, 1952-1968
 
   
A jogilag egységes és kiváltságokkal rendelkező székely lakosság rendi különállását 1848-ban, a területi különállást (széki szervezet) a vármegyerendszer megszervezésével 1876-ra számolják fel. A Székelyföld Erdéllyel 1920-ban Romániához kerül, az 1940. aug. 30-i második bécsi döntéssel Észak-Erdéllyel átmenetileg Magyarországhoz, majd 1944-ben vissza Romániához.

Az 1952-es alkotmány nyomán tíz járásból (Sepsiszentgyörgy, Kézdivásárhely, Marosvásárhely, Maroshéviz, Szászrégen, Erdőszentgyörgy, Székelykeresztúr, Udvarhely, Csík, Gyergyószentmiklós) hozzák létre Marosvásárhely központtal a Suceava, Bacau, Galati, Ploesti, Cluj és Stalin/Brasov tartományok közé ékelt 13,5 ezer km2 területű Magyar Autonóm Tartományt. A MAT 731,4 ezer lakosának 77,3 %-a (565,5 ezer) magyar/székely (a romániai magyar etnikum mintegy harmada), 20,1 %-a (146,8 ezer) román (3,2 ezer német, 3,0 ezer zsidó). Mivel az önkormányzat anyagi alapjait és politikai feltételeit megelőzően felszámolták, a tartomány létrehozása nem jelent tényleges autonómiát.

Az 1960. dec. 19-i döntéssel Maros-Magyar Autonóm Tartományra átkeresztelt MAT-tól Brassó tartományhoz csatolják a déli magyarlakta Sepsi (85,3 % magyar) és Kézdi (90,2 % magyar) járást, északnyugaton Kolozsvár tartományból hozzácsatolják Ludas (22,1 % magyar) és Sármás (13,7 % magyar) járást, továbbá Brassó tartományból Dicső járás (25,6 % magyar) egyrészét. Így a 12,3 ezer km2 területű tartomány 766,8 ezer lakosából 62,2 % magyar, 35,1 % (267,4 ezer) román (9,0 ezer német, 3,4 ezer zsidó).

Az 1965-ös alkotmányra alapozott 1968. febr. 17-i törvény a tartományi rendszert felszámolva megszünteti a Maros-Magyar Autonóm Tartományt is. A Tartomány 1960-ban levágott déli járásaiból jön létre Kovászna (Sepsiszentgyörgy székhellyel), a középső részen Hargita (Csíkszereda), északon a két és fél románlakta járást megtartva Maros megye (Marosvásárhely).


261a) A Magyar Autonóm Tartomány Romániában

Az 1948-as első alkotmányt követő 1950-es közigazgatási átszervezés a hagyományos megyebeosztást megszüntetve szovjet minta alapján 28 kerületre osztja az országot. A szovjet mintát kiteljesítő 1952-es alkotmány tartományi rendszerűvé alakítva át Romániát 16 tartományt - Arges (Pitesti), Bacau, Banat (Timisoara), Stalin/Brasov, Bukarest, Cluj, Crisana (Oradea), Dobrudzsa (Constanta), Galati, Hunedoara (Déva), Iasi, Maramures (Baia Mare), Magyar Autonóm Tartomány, Olténia (Craiova), Ploesti, Suceava - és két tartományi jogú várost (Bukarest, Constanta) hoz létre. Az 1965-ös alkotmány szellemében 1968 februárjában a tartományi rendszert felszámolva visszaállítják a megyéket (39 megye és a megyei státusú főváros).


 

 
 
  <<| előző térkép

260. A román nemzetállam a II. világháború után

>>| következő térkép

262. A román nemzet Romániában, 1977

 
 
 

KERESÉS

AZ ADATBÁZISRÓL

  :: a könyvről
  :: bibliográfia
  :: névmutató

MÁS ADATBÁZISOK

:: Köztes-Európa kronológia 1756-1997
:: Sebők László térképgyűjteménye
:: Helységnévváltozások Köztes-Európában
   

(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék