EMA » térképek » Köztes-Európa »
288. A jugoszláv háború és az ENSZ beavatkozása, 1991-1992
 
   
A Jugoszlávia felbomlásához vezető, fejlettségbeli különbségekkel megalapozott (255a, 255b. térkép) ellentétet - föderáció fenntartása (Szerbia) vagy konföderáció (Horvátország, Szlovénia) - az 1974-est felváltó 1988. nov. 29-i szövetségi alkotmány egy szűkebb föderációval próbálja feloldani. Ennek értelmében az 1989. márc. 28-i szerb alkotmány felszámolja a tartományok (Koszovó, Vajdaság) autonómiáját.

Párhuzamosan a szlovéniai és horvátországi rendszerváltással, illetve a szerbiai nemzeti kommunista fordulattal (300, 301, 302. térkép) felerősödnek az autonomista, szeparatista és függetlenségi törekvések, a szövetségi intézmények 1991 májusára működésképtelenekké válnak, s Szlovénia és Horvátország 1991. jún. 25-én kinyilvánítja függetlenségét. Válaszul az ekkor már csonka szövetségi szervekben domináló szerb államvezetés - Jugoszlávia összetartása, majd a szerb kisebbségek védelme, végül Nagy-Szerbia megteremtése jegyében - háborút indít, kezdetben a szövetségi csapatokkal, később elsősorban szerb szabadcsapatokat támogatva.

Az 1991. jún. 27-júl. 7-i szlovéniai háború a szövetségi hadsereg kivonulásával és három hónapos nemzetközi közvetítésű moratórium után 1991. okt. 8-án Szlovénia és Horvátország egyoldalú függetlenné válásával zárul. A Szlavóniában július 7-én kezdődő háború átcsap Horvátország többi szerbek lakta vidékére is (elsősorban a knini szerb Krajinára). Az 1991. szept. 7-én Hágában EK-közvetítéssel összeülő délszláv békeértekezlet kudarca után az Európai Közösség - Németország erőteljes nyomására - 1992. jan. 15-ével elismeri a függetlenségüket deklaráló köztársaságokat, szentesítve Jugoszlávia széthullását (289a. térkép).

A Biztonsági Tanács 1992. febr. 21-én ENSZ-csapatok Horvátországba küldéséről határoz. Március folyamán a 14 ezres haderő a harcoló feleket a kialakult frontokon szétválasztja: Kelet-Szlavóniában (Osijek, Vinkovci, B. Monastir, Vukovar), Nyugat-Szlavóniában (Grubisno P., Daruvar, Pakrac, N. Gradiska, Novska), az ezzel összefüggő Közép-Horvátországban (Kostajnica, Dvor, Petrina, Glina, Vrginmost, Vojnic, Slunj), valamint szerb Krajinában (Karenica, D. Lapac, Gracac, Knin, Obrovac, Benkovac), tovább az ún. "rózsaszín zónákban" (Sisak, Karlovac, D. Resa, Ogulin, Otocac, Gospic, Zadar, Drnis, Sinj egyrésze). A horvátországi frontok befagynak, a szerb területeken önálló államalakulatok formálódnak.

Bosznia-Hercegovinában 1992. ápr. 6-i nemzetközi elismerésének pillanatában kirobbanó, az ország felosztásába torkolló etnikai jellegű polgárháborút az ideirányított (1994-re több mint 20 ezres) ENSZ-haderő nem képes megfékezni. A szerbek és horvátok létrehozzák államalakulataikat, a bosnyákok az egységes állam fenntartásáért harcolnak.

A harcoló felek az ENSZ és az EK égisze alatt 1992. szept. 18-án Genfben kezdődő tárgyalások során sikertelen kísérletet tesznek Bosznia-Hercegovina kantonizálására (290. térkép).


 

 
 
  <<| előző térkép

287. Integrációs kísérletek Köztes-Európában, 1988-1991

>>| következő térkép

289. Jugoszlávia felbomlása és a kisebbségek, 1992

 
 
 

KERESÉS

AZ ADATBÁZISRÓL

  :: a könyvről
  :: bibliográfia
  :: névmutató

MÁS ADATBÁZISOK

:: Köztes-Európa kronológia 1756-1997
:: Sebők László térképgyűjteménye
:: Helységnévváltozások Köztes-Európában
   

(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék