EMA » térképek » Köztes-Európa »
43. Az Osztrák Birodalom határőrvidéke
 
   
A török visszaszorítása (Pozsarevác, 1718) után a XVIII. sz. elejére-közepére szilárdulnak meg a déli határok védelmére a lakosság állandó katonai szolgálatán alapuló, a polgári területektől többnyire elkülönülő, a katonai és polgári/nemzetségi szerveződést ötvöző, etnikai alapú (horvát, német, szerb, román, székely) határőrvidékek. Elvileg a magyar korona alá tartoznak, de legfőbb katonai szervük a bécsi Udvari Haditanács. 1850-ben (miközben az erdélyit 1851-ben felszámolják) külön koronaországnak nyilvánítják őket (57. térkép). A déli határőrvidék (1850) 858,9 ezer lakosának 99,5 %-a nem magyar (50,1 % horvát, 32,4 % szerb, 11,9 % román, 4,0 % német).

Polgári átszervezésükről 1869-ben döntenek. A bánsági 1872-ben kerül polgári igazgatás alá, a titeli zászlóaljat Bács-Bodrog megyéhez csatolják, a horvát-szlavóniai ezredek átszervezése 1878-ban történik meg (1881-ben csatolják végleg Horvátországhoz).


43a) Betelepítés a XVIII. századi Magyarországon

A török kiűzése után a ritkán lakott területek korábbi lakosai visszatérnek, illetve északnyugatról magyar és szlovák jobbágyok vándorolnak be. A helyenként 60-80 %-os népességcsökkenés pótlására az udvar és a nagybirtokosok külföldről is hívnak telepeseket. A telepítés az 1720-as évekkel indul, s a század végéig valóságos új népvándorlás zajlik a Kárpát-medencében. Fő célterülete a Temesi Bánság, ahová legnagyobb számban németek érkeznek (184. térkép). Román és szerb családokat főként katonai céllal telepítenek (Bácska, Bánát). Szerbek a török elől már korábban is menekülnek Magyarországra (172a. térkép). Északkeletről rutének, ukránok, örmények érkeznek, a dunai fejedelemségekből románok.

A migráció és a természetes növekedés eredményeként Magyarország lakossága (Horvát-Szlavónia nélkül) az 1720-as 2.583 ezerről 1787-ig 8.003 ezerre nő, etnikai összetétele radikálisan átalakul: míg 1720-ban 45 %-a (1.161 ezer) magyar és 55 %-a (1.421 ezer) más etnikumú, 1787-ben 29 % (2.322 ezer), illetve 71 % (5.681 ezer) az arány. Az 1720-as arány a XX. század elejére áll vissza (12, 21. térkép).


43b) Németek Magyarországon, 1800 körül

A németek első betelepítési hulláma - a Szepességbe (165a. térkép) és Erdélybe (ahol II. András 1224-ben "etnikai" autonómiát biztosít számukra) - a XII. sz. közepén II. Géza nevéhez fűződik. A legnagyobb méretű másodikra a török kiűzése után kerül sor, elsősorban a Bánátba, aminek következtében 1850-re az 1.356,7 ezer német a lakosság 10,3 %-át teszi ki (az 1850-1880 közötti harmadik nagy betelepítés után 1910-re a 2.037,4 ezer német a lakosság 9,4 %-át adja).


 

 
 
  <<| előző térkép

42. Az Osztrák Birodalom, 1763-1815

>>| következő térkép

44. Poroszország felemelkedése, 1763-1815

 
 
 

KERESÉS

AZ ADATBÁZISRÓL

  :: a könyvről
  :: bibliográfia
  :: névmutató

MÁS ADATBÁZISOK

:: Köztes-Európa kronológia 1756-1997
:: Sebők László térképgyűjteménye
:: Helységnévváltozások Köztes-Európában
   

(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék