EMA » térképek » Köztes-Európa »
44. Poroszország felemelkedése, 1763-1815
 
   
A lengyel függésből 1657-ben önállósuló Kelet-Poroszország fölött a közben (1648) Hátsó-Pomeránia megszerzésével Brandenburg-Poroszországnak tengeri kijáratot szerző I. (Hohenzollern) Frigyes Vilmos választófejedelem fennhatóságát a svédek is elismerik. A III. Frigyessel (1701) királysággá váló ország nagyhatalmiságát I. Frigyes Vilmos modern hadsereg kialakításával, II. (Nagy) Frigyes háborúival alapozza meg. Az osztrák örökösödési háborúban (1742) megszerzi (a hétéves háborúban megtartja) Sziléziát, Lengyelországból (1772) a keletporosz és pomerániai területeket összekapcsolva Nyugat-Poroszországot (34a. térkép). A bajor örökösödési háborúban (1778-79) megakadályozza, hogy Osztrák-Németalföldért cserébe Bajorország Habsburg-kézre kerüljön.

Miután jórészt dinasztikus szolidaritásból a reichenbachi konferencián (1790) elsimítja ellentéteit Ausztriával, 1791 augusztusában a közös pillnitzi nyilatkozatban szembefordul Franciaországgal (még ez évben átmenetileg birtokába jut Ansbach és Bayreuth). A porosz csapatok Valmynál vereséget szenvednek (1792), emellett a lengyelországi események is csökkentik nyugati aktivitását: II. Katalin hozzákezd újabb lengyel területek annektálásához (1793). Poroszországnak Dél-Poroszország és Danzig jut (34b. térkép). Az annexiók nyomán kirobbanó Kosciuszko-felkelésre II. Frigyes Vilmos a kevés sikerrel kecsegtető francia háborút otthagyva minden figyelmét az őt közvetlenül érintő lengyel eseményekre koncentrálja (az 1795-ös baseli porosz-francia különbéke elismeri a francia igényeket a Rajna balpartjára). Lengyelország végleges felosztásakor (34c. térkép) Új-Kelet-Poroszországot szerzi meg (Varsóval), valamint a kis Új-Sziléziát. Ekkor éri el történelme során legnagyobb kiterjedését (306,0 ezer km2).

Hódításaira ügyelve hosszú ideig kerüli a koalíciós háborúkat, amiért Napóleon 1806-ban az angol királyi ház alá tartozó Hannovert engedi át neki. A Rajnai Szövetség életrehívása (38. térkép) azonban jelzi, hogy hosszabb távon a porosz érdekekre sincs tekintettel Franciaország. Így a negyedik koalícióban ismét hadba lép, amiért a tilsiti békében (1807) súlyos árat fizet: lemond minden Elbától nyugatra eső birtokáról és a Varsói Nagyhercegség javára az 1793-ban és 1795-ben szerzett lengyel területekről (a sokk új lendületet ad a már korábban elkezdődött reformoknak).

Az 1812-es oroszországi hadjáratban (37a. térkép) 20 ezer porosz katona vesz részt, akik Napóleon veresége után átállnak. A 1813-as orosz-porosz kaliszi egyezmény kimondja a korábbi porosz határok visszaállításának szükségességét, a Bécsi Kongresszus (48. térkép) azonban másként vonja meg az új porosz határokat: az Oroszországhoz kerülő dél- és új-kelet-porosz területekért, azaz a "Kongresszusi Lengyelországért" (48a. térkép) cserébe megkapja a Rajna-vidék és Vesztfália nagyrészét, Svéd-Pomerániát (47a. térkép), valamint a felosztott Szász Királyság északi felét (területe 278,9 ezer km2, lakossága 10.349,0 ezer fő).


 

 
 
  <<| előző térkép

43. Az Osztrák Birodalom határőrvidéke

>>| következő térkép

45. A baltikumi Német Lovagrend hanyatlása

 
 
 

KERESÉS

AZ ADATBÁZISRÓL

  :: a könyvről
  :: bibliográfia
  :: névmutató

MÁS ADATBÁZISOK

:: Köztes-Európa kronológia 1756-1997
:: Sebők László térképgyűjteménye
:: Helységnévváltozások Köztes-Európában
   

(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék