EMA » térképek » Köztes-Európa »
50. Törökellenes nemzeti mozgalmak a Balkánon, 1804-1833
 
   
Az európai török területek nemzeti mozgalmai az 1804-es szerb felkeléssel (51. térkép) veszik kezdetüket, majd a görögöktől indul újabb balkáni megmozdulás (52. térkép). A szultán erejét ekkor leköti az 1820 tavaszától a helyi tartományurak hatalmának felszámolására indított büntetőhadjárat (52a. térkép). Az összeesküvők a szerb, román és bolgár felkelések mellett elsősorban Oroszország támogatásában bíznak. Adam Czartoryski orosz külügyminiszter-helyettes Köztes-Európa nemzeti alapú átszervezését célzó 1806-os terve szerint Lengyelország függetlenséget kap, a Porta alól önállósuló Szerbia, Hercegovina, Montenegró, Dalmácia és Görögország pedig föderációt alkot cári védnökség alatt.

Az Olténiából 1820 januárjában induló felkelés vérbefojtása után a fejedelemségeket másfél évre ugyan török csapatok szállják meg, de a fanarióta korszak végetér. Az 1826-os akkermani orosz-török szerződés fejedelemválasztást és orosz protektorátust körvonalaz, a Duna balparti erődjeit román kézbe adja vissza (1829-ben szentesítik). Havasalföld leverése után az 1821 márciusi dél-görögországi felkeléssel veszi kezdetét az évtizedes görög függetlenségi harc.

Európa filhellén közvéleménye ellenére a Szent Szövetség laibachi (1821 január-május) és veronai (1822 október-december) kongresszusa még elítéli "a forradalmat". Miután a szimpatizáns Anglia mellett Oroszország 1824-ben előáll a göröglakta területek három autonóm tartományra osztásának tervével, a két nagyhatalom az 1826. ápr. 4-i szentpétervári jegyzőkönyvben elismeri Görögország autonómiáját. Szövetségükhöz a Porta ellen - immár a görög függetlenség értelmében vett - egységes fellépést körvonalazó 1827. júl. 16-i londoni szerződésben Franciaország is csatlakozik.

Az egyesült angol-francia-orosz hajóhad 1827. okt. 20-án Navarinónál szétveri az egyiptomi-török flottát, majd 1828. ápr. 26-án megindul az újabb orosz-török háború, a Peloponészoszon pedig francia expedíciós hadsereg száll partra. Szeptemberben elesik Várna, az orosz csapatok 1829 augusztusára Drinápoly és Konstantinápoly előtt vannak, a görög csapatok felszabadítják Közép-Görögországot. Polignac francia miniszterelnök már Törökország felosztását javasolja (Oroszország Moldvát, Havasalföldet és Örményországot kapná). A Porta végül kénytelen elfogadni a londoni egyezményt, s ennek értelmében írják alá 1829. szept. 14-én porosz közvetítéssel az orosz-török békét, amely megerősíti Havasalföld, Moldva és Szerbia autonómiáját, és orosz kézre adja a Duna-deltát. Az 1830. febr. 3-i londoni egyezményben a nagyhatalmak megerősítik Görögország függetlenségét (örökletes királyságként), amit 1832-ben a Porta is elismer.

A Mohammed Ali (53a. térkép) 1832-es támadása miatt támogatásért Oroszországhoz forduló szultán az unkiar-iszkelesszi szerződéssel 1833) megnyitja az orosz flotta számára a Szorosokat, "orosz tóvá" változtatva a Fekete-tengert (117. térkép). Szamosz szigete 1832-ben autonómiát kap.


 

 
 
  <<| előző térkép

49. A Szent Szövetség Európája, 1815-1830

>>| következő térkép

51. A szerb felkelés, 1804-1817

 
 
 

KERESÉS

AZ ADATBÁZISRÓL

  :: a könyvről
  :: bibliográfia
  :: névmutató

MÁS ADATBÁZISOK

:: Köztes-Európa kronológia 1756-1997
:: Sebők László térképgyűjteménye
:: Helységnévváltozások Köztes-Európában
   

(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék