EMA » térképek » Köztes-Európa »
55. Az 1848-1849-es európai forradalmak
 
   
Az 1848-as év Európát (Angliát és Oroszországot kivéve) magával ragadó forradalmai január 12-én indulnak a szicíliai Palermóban és terjednek át Bourbon-Itáliára. A Lajos Fülöp királyságát megdöntő február 22-24-i párizsi után a Német Szövetségben szinte egyszerre robban ki forradalom Bécsben (március 11-13.) és Berlinben (március 18-19.).

A bécsi udvar nehezen lesz úrrá az eseményeken. Hoszszabb ideig párhuzamosan működik az osztrák nemzetgyűlés és az Olmützbe menekült császári udvar, 1849 márciusában egyidejűleg születik meg a nemzetgyűlés parlamentáris rendszert bevezető és a birodalom nemzeteinek autonómiát biztosító alkotmánya, valamint (a nemzetgyűlést feloszlató) Ferenc József császár oktrojált alkotmánya. Berlinben IV. Frigyes Vilmos király március 21-én proklamálja a német egységet, és összehívja a porosz alkotmányozó nemzetgyűlést (amelyet azután december 5-én feloszlat, és kibocsátja 1850. jan. 31-én törvényesített oktrojált alkotmányát).

Az egységes német nemzetállam megteremtése (61. térkép) körüli vita (köztársaság vagy monarchia, az utóbbin belül Hohenzollern vagy Habsburg vezetés) közepette 1848. máj. 18-ától ülésezik a Német Szövetség képviseletében a frankfurti alkotmányozó nemzetgyűlés. Meghívják a Szövetség részének tekintett Cseh- és Morvaország küldötteit is, akik ezt Ausztria tiltakozásával elutasítják. A felerősödő pánszlávizmus június 2-án az első szláv kongresszus összehívásához vezet Prágában (ahol a június 12-17-i felkelést osztrák csapatok verik le).

A frankfurti gyűlés 1849. márc. 27-én 267 szavazattal 263 ellenében fogadja el a Németországot örökös császárságnak deklaráló alkotmányt. A német kérdésben a nemzeti egységet Ausztria nélkül porosz vezetéssel megvalósítani kívánó kisnémet irányzat győz. Kisebbségben marad a németlakta területek föderációját Habsburg-Ausztria vezetésével kívánó nagynémet álláspont (és a nagynémet köztársaságiak programja is, amely az Osztrák Birodalom széthullása után Német-Ausztria csatlakozását és a német területek demokratikus köztársaságban való egyesítését óhajtja). A parlament 1849. márc. 28-án Frigyes Vilmos porosz királyt választja császárnak, mire Ausztria április 5-én visszahívja képviselőit. A porosz király április 28-án visszautasítja a forradalomtól kapott koronát és feloszlatja a parlamentet.

A bécsi forradalom hatására megmozdulnak Ausztria nem német területei is. A március 14-i római forradalmat egész Habsburg-Itália Piemont támogatta megmozdulásai követik. Osztrákellenes nemzeti szabadságharc az egyes államok eltérő érdekei és a piemonti vezetés republikánusoktól való félelme miatt nem bontakozik ki. A nápolyi, francia, osztrák és spanyol haderő 1849 augusztusára leveri a megmozdulásokat. A szeptembertől fegyveres harcba torkolló március 15-i pesti forradalmat orosz segítséggel számolják fel 1849 augusztusára (56. térkép). A román fejedelemségek megmozdulásait orosz és török csapatok verik le.


 

 
 
  <<| előző térkép

54. Nemzeti mozgalmak a lengyel területeken, 1830-1848

>>| következő térkép

56. A magyar szabadságharc leverése, 1849

 
 
 

KERESÉS

AZ ADATBÁZISRÓL

  :: a könyvről
  :: bibliográfia
  :: névmutató

MÁS ADATBÁZISOK

:: Köztes-Európa kronológia 1756-1997
:: Sebők László térképgyűjteménye
:: Helységnévváltozások Köztes-Európában
   

(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2014
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék