EMA » térképek » Köztes-Európa »
66. A san-stefanói béke, 1878
 
   
A tűzszünetig (1878. jan. 31.) az orosz csapatok nyugaton Kusztendilig, keleten a Fekete-tenger partjáig (Midia, Burgasz, Várna, Balcsik), délen a Pomákföldig, a Trák- (Dedeagacs), illetve a Márvány-tenger partjáig (Rodosto, San Stefano) jutnak (ott nézve farkasszemet a brit flottával). A demarkációs vonal délen Kusztendil és G. Dzsumaja alatt keletnek fordul, a Pomákföldön fut az Arda alsó folyásáig, ott délnek tart és Dedeagacsot magába zárva éri el a Trák-tengert. Bejáratánál metszi a Gallipoli-félsziget, átfogja a Márvány-tenger északi partját és Csataldzsánál éri el a Fekete-tengert. Cserkaszkij herceg kormányzó szerint az okkupált Bulgária északi határa a Dunán húzódik (beleértve Vidint), nyugaton nagyjából a Központi Bolgár Forradalmi Bizottság 1876-os ruszei programját (67. térkép) követi Prizrennel, Dél-Macedóniában az etnikai határt. Magába foglalva Szalonikit, Chalkidiké északi felét és a Trák-tenger partját a Maricán, illetve az Ergenén futva Midia és Ormanli között éri el a Fekete-tengert.

Az 1878. márc. 3./febr. 19-i san-stefanói békében (a térkép a szerződés hivatalos melléklete alapján készült) egész Macedónia bolgár kézre juttatásával és Montenegró gyarapodásával a Szandzsákban Törökországot szinte elvágják Bosznia-Hercegovinától. A két évre orosz megszállás alá kerülő Nagy-Bulgária csaknem a KBFB körvonalazta határokkal jön létre (leszámítva Drinápolyt, Szalonikit, a Bisztrica balpartját, Pristina-Nis körzetét és a Románia tengeri kijáratának szánt Észak-Dobrudzsát). Az új balkáni középhatalom Macedónia mellett megkapja a Balkán és a Duna közét, Dobrudzsát a Csernavoda-Kusztendzsa (ill. Mangalia-Raszova) vonalig, Kelet-Ruméliát (az Ergene középső folyásáig Kelet-Trákiába nyúló lüleburgaszi négyszöggel), a Meszta és a Sztruma völgyével kijáratot az Égei-tengerre és egy keskeny szakaszon a Szaloniki-öbölbe.

A megnövekedett Szerbia (megszerzi Ó-Szerbia nagyrészét a Mitrovicától és Pristinától északra fekvő területekkel), Románia (Észak-Dobrudzsa révén Dél-Besszarábia Oroszország javára történő elvesztése ellenére megtartja fekete-tengeri kijáratát) és Montenegró (keleten Podgoricával és Shkodrával albán, nyugaton hercegovinai területekkel gyarapodva, délen Antivar-Dulcigno körzetében kijutva az Adriai-tengerre, északon a Szandzsák déli felét megszerezve Prijepoljéig) függetlenséget kap, Bosznia-Hercegovina autonómiát. Görögország semmit. Oroszország Dél-Besszarábiát szerzi vissza (a Kaukázusban Karszot és Batumit), megkapja a Szorosok használatának jogát és 300 millió rubelt.

Az érdekelt nagyhatalmak fellépnek az egyoldalú orosz béke ellen: a Monarchia május 6-án nemzetközi konferencia összehívását javasolja. A Bismarck közvetítette előzetes egyezmények után 1878. jún. 13-júl. 13. között hét ország részvételével ülésező berlini kongresszus Bulgária újrafelosztása mellett Bosznia-Hercegovina sorsáról is dönt (65. térkép).


 

 
 
  <<| előző térkép

65. Törökellenes nemzeti mozgalmak a Balkánon, 1875-1886

>>| következő térkép

67. Nagy-Bulgária határai

 
 
 

KERESÉS

AZ ADATBÁZISRÓL

  :: a könyvről
  :: bibliográfia
  :: névmutató

MÁS ADATBÁZISOK

:: Köztes-Európa kronológia 1756-1997
:: Sebők László térképgyűjteménye
:: Helységnévváltozások Köztes-Európában
   

(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék