EMA » térképek » Köztes-Európa »
71. Görög-török határrendezés Tesszáliában, 1878-1881
 
   
Az 1877-78-as orosz-török háborúban (65. térkép) semleges Görögország 1878 februárjában bevonul Tesszáliába, azonban a fegyverszünettel lélegzetvételnyi időhöz jutó Porta fenyegetésére a csapatait kivonja.

A san-stefanói béke (66. térkép) nem juttat területet Görögországnak, az azt revideáló berlini kongresszus (1878. júl. 13.) viszont - elsősorban Anglia támogatására - neki ítéli Tesszáliát. A határ kijelölése azonban 1881-ig elhúzódik, nem utolsósorban a területen - jelentősebb számban a Tirnavoszi, valamint Láriszai és Farszalai kerületben - élő török (muzulmán) kisebbség miatt (19b. térkép).

Az 1879-es francia javaslat (Waddington) Görögországnak szánja Dél-Epirusz jelentős részét csaknem Janina magasságáig, a stratégiai helyzetű Metszovói-hágót a Pindoszban, valamint a Piniusz jelentős balparti részeit.

A görög-török határvita miatt 1880 júniusára összehívott berlini nagyhatalmi konferencia a waddingtoni határt Görögország javára nyugaton a Kalamaszig, illetve a Vjosáig kiterjeszti (Janinát is Görögországnak ítélve), északkeleten pedig a Bisztricát/Aliakmonaszt is érintve Elaszóna egész - jelentékeny török kisebbségű - kerületét átadja Görögországnak. A török fél javaslata ezzel szemben nyugaton az Arta-folyót követi, megtartja a Metszovói-hágót, északon a Piniusz felső folyásán fut (Trikkala török marad), s Lárisza körzetét megtartva kanyarodik a Szaloniki-öbölhöz.

A tárgyalások 1881 februárjában Konstantinápolyban folytatódnak. A török fél engedékenyebb javaslata szerint a hágót közösen birtokolják, Láriszát pedig Görögország kapja (az északi határ a tirnavoszi kiszögellés kivételével végig a Piniuszt követi).

Végül az 1881 májusában megszülető (július 25-én aláírt) végső rendezés szerint a nyugati határ az Artát követi, felső folyásánál kanyarodik a török kézen maradó Metszovói-hágó alá, északon viszont a Waddington-javaslatnak, illetve a berlini döntésnek megfelelően Görögországnak juttatja a Piniusz felső folyásának balpartját (Kalambaka-Trikkala körzete), sőt a folyó alsó szakaszán is jelentős balparti részt Tirnavosszal.

A végeredményben 13,3 ezer km2-nyi területű és 270,9 ezer lakosú Tesszália annektálásával Görögország közvetlenül határos lesz Macedóniával, amelynek problémája a görög Nagy Eszme aktuális részévé válik (97. térkép).

A görög vereséget hozó 1897-es görög-török háborút lezáró konstantinápolyi békében a tesszáliai határt Törökország javára igazítják ki (Anglia ugyan azt javasolja, hogy az autonóm tartományként a Porta kezén maradó Krétát kompenzálva egész Epiruszt kapja meg Görögország): északon - apró módosítások mellett - megkapja a Piniusz alsó folyásának balpartját (Tirnavosz nélkül és a folyótorkolattal).


 

 
 
  <<| előző térkép

70. Kelet-Rumélia, 1878-1886

>>| következő térkép

72. Európa a berlini kongresszus után, 1878

 
 
 

KERESÉS

AZ ADATBÁZISRÓL

  :: a könyvről
  :: bibliográfia
  :: névmutató

MÁS ADATBÁZISOK

:: Köztes-Európa kronológia 1756-1997
:: Sebők László térképgyűjteménye
:: Helységnévváltozások Köztes-Európában
   

(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék