EMA » térképek » Köztes-Európa »
94. A Balkán nyelvi viszonyai, 1910
 
   
A térkép a Drávától és a (Vajdaságtól eltekintve) Dunától délre eső Balkán néprajzi kevertségét, az etnikai és nyelvi határok megnemfelelését közelíti meg a beszélt nyelv oldaláról.

A félsziget különböző nyelvcsaládokba tartozó nyelveit a beszélt nyelv alapján is aránylag egyértelműen meg lehet feleltetni egy-egy etnikumnak. Ide tartoznak részint a görög, a török és az albán (északi geg és déli toszk nyelvjárásával), részint a fentebb körvonalazott Balkánon kívüli etnikumok nyúlványszerű (bácskai magyar, északkelet-szerbiai román) vagy szigetjellegű kisebbségei (vajdasági és kocevjei német, a Pindosz és az Aliakmón felső folyása közötti vlach/román, sumenyi, illetve macedóniai török).

Az igazi problémát a délszláv nyelvek etnikai megfeleltetése okozza. A beszélt délszláv nyelvi alaptípusokat (a szlovének és a zágrábi horvátok használta "kaj", a lényegében Isztriára és a dalmát tengerpartra korlátozódó "ca", a szerbhorvát "sto", a macedón, valamint a bolgár) és ezek dialektusait láthatóan részint természetföldrajzi elemek határolják, másfelől a történelmi tájaknak, illetve a hosszú időre rögzült politikai határoknak felelnek meg.

Viszonylag markánsan elkülöníthető az írásképét tekintve cirill bolgár beszélt nyelv a maga három alapvető nyelvjárásával (a nyugati az Iszker völgyében Szófiával, az északkeleti a tirnovói Bulgáriában és a délkeleti Kelet-Ruméliában).

Árnyalja a térkép a beszélt nyelv alapján többé-kevésbé (eltérően a horvát latin és a szerb cirill írásképétől) homogén tömböt alkotó - és számos nyelvi térképen így is ábrázolt - szerbhorvát nyelvet: világosan elkülöníthető egy átmeneti dialektus a Timok és a Keleti-Morava mentén (ezt a "sop" nyelvet több térkép a hatodik beszélt délszláv nyelvi alaptípusnak tekinti), a sumadijai-vajdasági nyelvjárás (döntően a Morava medencéjében), a Bosznától az Ibarig húzódó kelet-boszniai/kelet-hercegovinai/montenegrói dialektus, a nyugat-boszniai-szlavóniai nyelvjárás, a dalmát dialektus (a szárazföldi, illetve a Spalatótól Raguzáig húzódó szigeti alaptípusával), valamint az Una és a szlovén nyelvhatár között található átmeneti dialektusok.

Az itt lényegében Szerb-Macedóniára korlátozott macedón beszélt nyelv más térképeken átfogja egész Nagy-Macedóniát, kiterjedve egyfelől a bolgár Pirini Macedóniára, másfelől a görög Égei Macedóniára a Meszta/Nesztoszig, illetve a Bisztrica/Aliakmónig.


94a) A Balkán vallási viszonyai, 1910

A félsziget vallási térképén jól megkülönböztethető a bolgár-szerb-görög ortodox, a török-albán-bosnyák muzulmán (eltekintve a római katolikus albánoktól és idesorolva a pomákokat), valamint a horvát-szlovén római katolikus többségi terület (2, 95a, 149. térkép).


 

 
 
  <<| előző térkép

93. Országgyűlési választás Finnországban, 1911

>>| következő térkép

95. Az európai Törökország a Balkán-háborúk előtt

 
 
 

KERESÉS

AZ ADATBÁZISRÓL

  :: a könyvről
  :: bibliográfia
  :: névmutató

MÁS ADATBÁZISOK

:: Köztes-Európa kronológia 1756-1997
:: Sebők László térképgyűjteménye
:: Helységnévváltozások Köztes-Európában
   

(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék