EMA » térképek » Köztes-Európa »
99. Szerbia területi gyarapodása, 1804-1913
 
   
A XX. századi szerb állam magja a Belgrádi pasalik (51. térkép). A Karadjordjevic- (1804-1813) és az Obrenovic-felkelés (1815-1817) eredményeként a szultán 1817 novemberében elismeri Milos Obrenovicot Szerbia fejedelmének. A Porta lekötöttségét kihasználva Mohammed Ali 1832-33-as törökellenes hadjáratában (53a. térkép) Szerbia hat nahijét csatol területéhez: Krajina (Negotin), Crna Reka (Zajecar), Gornji Timok (Gurgusovac), továbbá Aleksinac-Krusevac, Stari Vlach és Loznica egy-egy része. Ezzel területe 37,9 ezer km2-re nő, 956,9 ezer lakossal. A krimi háború (58. térkép) után Szerbia már a függetlenség határát súroló autonómiával rendelkezik, 1867-ben végleg kivonják a török csapatokat, megszüntetik az oszmán katonai igazgatást, s a mohamedán lakosság nagyrésze elhagyja.

Az 1876-os háborús kudarc után az 1877-78-as orosz-török háborút lezáró berlini kongresszus (65. térkép) eredményeként Szerbia elnyeri függetlenségét és területét 48,3 ezer km2-re növelve négy új körzetet szerez meg a Török Birodalomtól (Vranje, Pirot, Nis, Toplica). Lakossága 1900-ban 2.494,4 ezer fő. Végül a Balkán háborúk (96. térkép) eredményeként a Novipazári szandzsák északi felét és Macedónia jelentős részét (a 12 új körzet: Bitola, Bregalnica, Kosovo, Kumanovo, Ohrid, Prijepolje, Prizren, Raska, Skopje, Tetovo, Tikves, Zvecan) megszerezve területe 78,0 ezer km2-re nő.


99a) A középkori Szerbia

A szerb nagyság történeti hivatkozási alapja (elsősorban az 1860-al kormányszintre emelkedő Omladina-mozgalom során) a két középkori szerb állam.

Stefan Nemanja bukásakor (1196) a Humot és Raskát magában foglaló Szerbia határa északon Macva/Macsó, keleten a Morava, délen Prizren-Scutari vonala, nyugaton a tengerpart, illetve a Neretva völgye.

Legnagyobb kiterjedését a középkori szerb állam a Balkán legnagyobb országaként Stefan Dusan halálakor (1355) éri el. Északi határa a Duna és a Száva, nyugaton a Drinától Raguzáig húzódik, hozzá tartozik (Raguza, Durazzo és a Korfuval szemközti parti sáv kivételével) az Adriai-tengerpart a Pátrai- és a Korinthoszi-öbölig. A livádiai görög területet Meszolongitól a Vóloszi-öbölig húzódó határa metszi ketté. Keleten hozzá tartozik a Szaloniki-öböl nyugati partja, valamint - Szalonikit és a Kaszándra-félszigetet leszámítva - Chalkidiké, a Trák-tengerpart Thasos magasságáig (néhány kisebb tengerparti várost leszámítva). Onnan a Mesta, majd a Struma völgyében fut a határ északnyugat felé, s a Keleti-Morava és a Nisava, illetve a Timok között északnak tartva éri el a Dunát.

Dusan cár halála után a törököktől elszenvedett 1371-es Marica menti, majd az 1389-es koszovopoljei vereség megpecsételi a szerbek (és a balkáni népek) sorsát (amit csak betetőz a magyarok 1396-os nikápolyi veresége).


 

 
 
  <<| előző térkép

98. Az albán ütközőállam létrehozása, 1912-1914

>>| következő térkép

100. Románia területi gyarapodása, 1775-1913

 
 
 

KERESÉS

AZ ADATBÁZISRÓL

  :: a könyvről
  :: bibliográfia
  :: névmutató

MÁS ADATBÁZISOK

:: Köztes-Európa kronológia 1756-1997
:: Sebők László térképgyűjteménye
:: Helységnévváltozások Köztes-Európában
   

(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék